Úgy gondoltam, hogy ennek az Y-kromoszóma markernek egy külön posztot kell szentelnem, nem csak azért mert egy elterjedt, nálunk a leggyakoribb és változatos csoport, hanem azért is mert ez az a haplocsoport, ami a magyarok körében leginkább ismert és a legtöbb téveszme kering róla. Számtalan magyar genetikai eredettel foglakozó netes oldalon találkozni ezzel a téveszmével, szinte csak kizárólag ebbe botlik az ember ha kiszeretne deríteni valamit a magyarok genetikai őseiről.

Még prominens magyar közéleti személyiség szájából is hallottam ezt a botorságot. Aki nem olyan fanatikus rajongója a témának mint én, hogy nem által angol nyelvű kutatásokat is elolvasni, abban egészen torzkép fog kialakulni a fals információk tengerében. Remélem, hogy legalább néhány emberhez eljut amit most leírok.

A tévedés alapja egy olasz genetikus Ornella Semino  kutatása 2000-ben, ami szerint az R1a(eu19) a magyarok körében 60% magasabb mint a lengyeleknél (56%), vagy az ukránoknál(54%). A kutatás másik következtetése, hogy az R1a a paleolitikumban alakult ki, Kelet-Európában durván 20 000 éve. Az R1 másik nagy ága az R1b pedig Nyugat-Európába. Az R1 és azt hordozó férfiak 40 000 éve érkeztek Európába és a kromoszóma Európában differenciálódott két ágra, amikor a jégkorszak során egymástól elszigetelődtek a keleti és nyugati populációk az eljegesedés következtében.

Ezt aztán, hazánkban sokan tovább gondolva arra a következtetésre jutottak hogy mi magyarok vagyunk Európa ősnépe és a honfoglaláskor csak visszatértünk az őshazánkba és tőlünk származnak a lengyelek, ukránok és sokan mások. A valóság egészen más és sokkal árnyaltabb.

Semino kutatása két szempontból is hibásnak bizonyult.
Először is, nagyon alacsony mintaszámmal dolgozott. Összesen 1007 európai férfi, ebből 45 a magyar. Közben eltelt csaknem másfél évtized és sokkal nagyobb minta számmal rendelkezünk. Jelenleg 750 fős magyar mintából 29.5% R1a.
Összehasonlítás képen nézzünk meg néhány európai országot és a térképet:

Jól látható, hogy a tőlünk északra és keletre fekvő szlávnyelvű területeken a legmagasabb az aránya és onnan koncentrikusan csökken.

A másik, ami végül is tévedésnek bizonyult Seminoék részéről, hogy a kromoszóma nem a felső-paleolitikum idején érkezett Európába, annál lényegesen fiatalabb. Ezt azóta számos archogenetikai kutatás megerősíti. Eddig egyetlen paleo vagy mezolitikus maradvány csontjából se tudták kimutatni se az R1a-t, se az R1b-t. Ebben a korai időszakban az I y-kromoszóma volt a leggyakoribb.
Néhány példa:

A mezolitikumban(8000 év) élt 6 férfi, 1 luxemburgi lelet I2 , 4 svédországi lelet I, I2, 1 spanyolországi C1a2 (C6) (A táblázat alsó felében)

Az Y-dna I dominált a mezolitikus vadászó-gyűjtögetőknél.      Egy másik cikk.

 Azt, hogy az I lehetett az őshonos európai marker, aminek az eredete a paleolitikumba nyúlik vissza, az is alátámasztja, hogy ez az egyetlen marker, amelyik kizárólag Európában található meg. Legalábbis igencsak Európa centrikus.

Ez közel se mondható el az R1-ről:

Az R1a eredetileg Közép-Ázsiában vagy Dél-Szibériában alakult ki, legkorábban a bronzkori temetkezésekből vett mintákból mutatható ki az európai jelenléte. A megjelenése kapcsolatba hozható a Kurgán kultúra, sírhalmos (népiesen: kunhalom) temetkezések megjelenésével és az ezt létrehozó népek európai terjeszkedésével. Ezek a népek lovas nomádok voltak, akik ebben az időszakban nagyon sikeresnek bizonyultak és gyorsan terjeszkedtek a ponti sztyepéről. Ismerték a bronzot mint fémet, ekkoriban háziasították a lovat, kezdetleges szekereket készítettek. Ne feledjük, hogy ebben az időszakban Európa az újkőkorszakban(neolitikum) volt. Tehát a kurgánok jelentős kulturális, technikai fölényben lehettek velük szemben.

A bizonyítéka, hogy létezett az R Y-kromoszóma Ázsiában a felső-paleolitikumban. Egy 2013-as genetikai kutatás mutatta ki egy 24 000 éves szibériai fiúnál.  A Mal'ta fiúnál. Ekkor még nem különült el az R1a és R1b egymástól.

Ezenkívül számtalan ázsiai bronzkori leletnél azonosították ezt a markert. A leglátványosabbak talán a Tocharian múmiák. Kína területén a Tarim-medencében találták ezeket az európai vonásokkal rendelkező múmiákat és az R1a1-es markert azonosították náluk. Ők a keleti ága annak a bronzkori csoportnak, amelyik a ponti-sztyepéről kezdett terjeszkedni és valószínűleg a mai indo-európai nyelvek közös ősén beszéltek. 

Tochar múmiák:

Az R1a1 a Kurgán nép jellemző markere. Itt bővebben.

Ennek a csoportnak a későbbi leszármazottai a közép-ázsiai Szkíták, szintén R1a1-es csoportba tartoztak. Akár csak az észak-indiai felsőbb kasztok, szintén ennek a migrációnak az eredményeként rendelkeznek 50%-ban R1a1-es Y-kromoszómával. 

Egy hatalmas és változatos csoport, fogjuk még boncolgatni a magyar eredet kérdésnél.

Később a mai Kazahsztán, Közép-Ázsia területéről kiszorították őket a mongoloid csoportok, illetve önmaguk elmongolosodtak. Ezért alacsonyabb az aránya ezeken a területeken az R1a-nak.

Szerintem meggyőző a nyelvcsaládok összehasonlítása a genetikai térképpel:

Összegzés: Tehát nem a magyaroknál a legmagasabb az R1a és nem is a legrégibb marker Európában, vagyis nem vagyunk Európa titokzatos ősnépe. Bár igaz, hogy a maga megközelítőleg 30%-al ez a leggyakoribb marker a magyar férfiak között. Ezt átvehettünk a helyi szlávoktól de akár hozhattuk Közép-Ázsiából is a honfoglaláskor, hisz ez a marker gyakori volt az olyan lovas nomádoknál is mint a Szkíták. Ezzel később bővebben foglalkozok.

E1b1

Afrika szarvánál alakult ki kb 26 000 évvel ezelőtt innen terjedt el a Közel-Keleten a paleolitikum során. Európában később a neolit mezőgazdasági forradalom által került.

G2a

Kaukázusi eredetű, szintén a neolitikus farmerek/esetleg hegyi pásztorok hozták Európába.

I 

Az egyetlen eredeti európai marker, ami kifejezetten Európára jellemző, 25 000 éve jelent meg a jégkori Európában. Valószínűleg a Cro-Magnoni ember markere. Számos paleolit és mezolitikus csontváznál azonosították ezt a markert, az ebben az időben élt vadászó-gyűjtögető férfiaknál az I2-et találták meg a leggyakrabban. Néhány esetben találtak F és C6-ot. Az F napjainkban gyakorlatilag nem létezik. A C egy Kelet-Ázsiában gyakori marker, a C6 ennek egy európai alága, napjainkba nagyon ritka. 

I1 

Skandináviában a leggyakoribb, elsősorban germán nyelvterületek és terjeszkedéssel kapcsolatos.

I2a1

A leggyakoribb a Balkánon, Boszniában, magas az aránya Romániában. Egyes feltételezések szerin Trák, Dák Illir eredetű.

I2a2

Szintén Germán eredetű.

J1+J2

Közel-Keleti eredetű, jellemző markere az araboknak és zsidóknak. Ma gyakori az arab félszigeten, Észak-Afrikában, Anatóliában, Kaukázusban. Európában szintén a földművelés terjedésével került.

T

Szintén Közel-Keleti eredetű, és szintén a neolitikus farmerek jóvoltából került Európába, elsősorban a mediterrán térségbe.

R1a (Eu19)

Az egyik legfontosabb és Kelet-Európában leggyakoribb marker. Leggyakoribb Lengyelországban, Ukrajnában, Oroszországban. Úgy tűnik van korreláció az R1a elterjedése és a szláv nyelv területek között de magas az aránya Észak-Indiában is. A bronzkorban érkezett Európába, Közép-Ázsiából a proto-indoeurópai törzsek jóvoltából, elsősorban a Kurgán kultúra terjeszkedésével kapcsolatba hozható. 

A legtöbb tévhit ezt a markert övezi, erről fogok részletesen beszélni egy másik blogban.

R1b (Eu18)

A másik nagyon gyakori marker.Kaukázusi vagy anatóliai eredetű de napjainkban Nyugat-Európában a leggyakoribb. Íreknél és a Baszkoknál a 80%-ot is eléri egyes területeken. Gyakori a német nyelv területeken, Olaszországban és az ibériai félszigeten. Bronzkorban vagy a neolitikumban érkezett a kontinensre.

Az R1a és R1b-t egy-egy külön blogba fogom részletesen bemutatni. Szeretném eloszlatni a tévhiteket erről a két kissé túl misztifikált markerről.

mtDNS H1+H3   H5

22 500 éve keletkezett Európában, leggyakoribb   Nyugat-Európában de megtalálható szerte Európában a Közel-keleten és Szibériában is.

mtDNS I

Ritka csoport, legkorábban a neolitikumba jelenik meg Európába.

mtDNS J

Neolitikus eredetű de lehet, hogy a paleolitikumban is jelen volt, mivel van egy kizárólag Európában megtalálható alkládja de eddig egyik paleolit csontvázban se találták meg. Valószínűleg nagyobb számban a neolitikum során és a bronzkorba jelent meg.

mtDNS K

Nyugat-Ázsiában alakult ki, ma Nyugat-Európában a leggyakoribb. A neolitikumban érkezett meg Európába, az elterjedése korrelál az R1b Y-kromoszóma elterjedésével.

mtDNS T (T1+T2)

Kelet mediterrán térségből ered, az európai elterjedése kapcsolatba hozható a neolit mezőgazdasági forradalommal.

mtDNS U4+U5

A legősibb és legeredetibb európai csoportok, számos paleolit csontváznál azonosították ezt a két és az U2-es csoportot. Kapcsolatos Európa jégkorszakban élt vadászó-gyűjtögető csoportjaival.

mtDNS HVO+V

Kapcsolatba hozható a paleolit vadászok és a bronzkori indoeurópai terjeszkedéssel.

mtDNS W

Neolitikus eredetű. Érdekes, hogy a környező országokhoz képest magas az aránya Magyarországon és Finnországban, mind a kettő nép finnugor nyelven beszél. Az anyanyelv, anyáról gyermekre szál, akár a mtDNS.

mtDNA X

Nyugat-Ázsiai eredetű, a neolitikumban terjedt el Európában.

Ha a géneket hívjuk segítségül az eredet kutatásban két problémával szembesülünk:

Miként lehet meghatározni kik tartoznak egy adott populációba vagy népbe?
Az emberi rasszok között vannak eltérések, vannak eltérések egy adott rasszon belül is(pl. europid rassz: mediterrán és skandináv alrassz) de mégse lehet éles határokat húzni. Ráadásul ezek a kisebb nagyobb eltérések, nem esnek egybe az etnikai határokkal, nemzeti identitással se. Ez igaz a fizikai megjelenésünkre és ha lehet, még inkább igaz a génekre. Már pedig ha egy nép őseit keressük, valahogy meg kell határozni, mi is az a gén amit keresnünk kell.
A másik probléma, hogy génkészletünket fele-fele arányban örököljük szüleinktől ráadásul a kromoszómák rekombinálódnak egymással. Tehát nemzedékről nemzedékre változnak. Olyan géneket kell találni, amik változatlanul öröklődnek, hisz csak így lehet teljes biztonsággal beazonosítani valamely távoli ősünk. A kutatok találtak is ilyen géneket/kromoszómákat, anyai és apai ágon egyaránt.

Anyai ág.

A mitokondriális DNS (mtDNS), egy sejtmagon kívül DNS, ami a sejt energia háztartásáért felelős. A különlegessége, hogy kizárólag anyai ágon öröklődik változatlan formában, illetve csak nagyon lassan változik véletlen mutációk által. 

A mutációkon átesett mtDNS-t így különböző haplocsoportokba lehet sorolni. Alkalmassá válik, különböző csoportok meghatározására, ezek közötti rokonsági fok felállítására és meglehet becsülni, hogy ezek a csoportok mikor és hol válhattak el egymástól. Vagyis ősanyáink merre vándoroltak évezredekkel ezelőtt. Ezzel a módszerrel a genetikusok elkészítették az emberiség anyai családfáját és minden ma élő embert, egy hipotetikus ősanyától eredeztetnek, a genetikai Évától.

Aki kb. 150 000 éve élhetet Kelet-Afrikában.

Apai ág.

Ami anyai ágon a mtDNA, az apai ágon az Y-kromoszóma. Kizárólag apáról fiúra öröklődik akár a család név és éppen olyan változatlanul. A kutatók elkészítették a föld népeinek, apai ági családfáját is hasonlóan az anyaihoz és minden ma élő férfi ősét a genetikai Ádámra vezetik vissza.

A térképen az Y-dna különböző haplocsoportjait láthatjuk és a migrációs útvonalakkal, a sárga csillaggal jelölt AOO Ádám.

Azonban az ezeken alapuló vizsgálatnak megvannak a maga korlátai. A mtDNS-et és az Y-kromoszómánkat egy konkrét ősünktől örököljük és a származási vonala évezredekre nyúlhat vissza, miközben a fizikai megjelenésünk sok őstől örököljük. Két szülő, négy nagy szülő stb. Így, az is előfordulhat, hogy egy európai megjelenésű ember, a Kelet-Ázsiában gyakori markerek egyikével rendelkezik.
Vannak más módszerek is a genetikai rokonság vizsgálatára mint például az autoszomális genetika, vagy a laktóz tolerancián alapuló összehasonlítás. Ezekkel később fogunk találkozni.

Üdvözlöm az Olvasót!

Talán nincs ember a földön, aki ne gondolkodott volna már el: "Kik voltak az ősei? Honnan származtak? Hogyan éltek?"

Ez lehet az oka, hogy kamaszkorom óta szenvedélyesen érdekel az emberi evolúció, régmúlt korok népei, hogy kik voltak és hogyan éltek az őseim és végül is honnan származom.

A megismerésnek régebben egy módja volt, az ásatag leletek és a rájuk alapozott hipotézisek. Gyakran megalapozatlan feltételezésekre sarkalta a kutatókat, hogy ezek milyen kapcsolatban vannak a mai emberekkel. Azonban a genetika korában lehetséges konkrét kapcsolatot keresni a régészeti maradványok és a ma élő emberek között. Az archeogenetikai kutatások egész más távlatot nyitottak a kérdésben.

Mielőtt túlságosan bele lendülnék, szeretném leszögezni mindjárt az elején, hogy nem vagyok genetikus se tudós, csupán egy laikus érdeklődő. Akkor miért döntöttem úgy, hogy blogot írok a témában?

Két oka van. Laikus érdeklődőként szert tettem némi olvasottságra a témában, ugyanakkor a következő tapasztalatokra tettem szert: Számos érdekes kutatás eredménye elérhető az interneten angol nyelven, ezek nagyobb részben meg se jelennek magyarul. Jó ha 5-ből 1 megjelenik, az is, igencsak lebutított formában. Talán ez lehet az oka a másik tapasztalatomnak: A magyarok körében(akik rendelkeznek némi olvasottsággal a témában) van egy általános tévhit egy kis túl misztifikálással fűszerezve, ami egy mára már elavulttá vált kutatás, hibás következtetéseiből adódik. 

Blogommal egyrészt szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba, másrészt hiánypótlónak is szánom. 

A blog első felében szeretném az alapokkal megismertetni az olvasott, majd egy általános képet adni Európa népességének összetételéről. Mindezt természetesen forrásokkal fogom alá támasztani. Ez nem csak szükséges, hogy megértsük hova tegyük magunkat mi magyarok de érdekes is. A magyarok genetikai eredetét a hozzá kapcsolódó kutatásokat több blogon keresztül fogom bemutatni a magam sajátos értelmezésében. Összefogom hasonlítani régészeti leletekből vet mintákat, a mai és korabeli magyar mintákal. Megpróbálok árnyaltabb képet adni és megfogom mutatni hogy a sommás, kisarkított végkövetkeztetések, amiket bizonyos cikkekben olvashatunk, nem mindig állják meg a helyüket. A blog másik nem titkol célja, hogy teret adjon azoknak az érdekes kutatásoknak, amelyek nem jelennek meg magyar nyelven de szép számmal akadnak. Érdemes lesz tehát időről-időre visszalátogatni. Nem vagyok tudós, így megengedhetem magamnak, hogy kimondjak olyan kézenfekvő következtetéseket is amit egy tudós, abban a formában nem mondana ki.

Tisztában vagyok vele, adott esetben milyen forrongó indulatok vált ki a magyar eredet kérdés. Nincs semmilyen titkolt hátsó szándékom a bloggal, a célja pusztán a tudományos kíváncsiság. 

Bárki kommentálhatja a blogokat, akkor is ha nem ért egyet velem de nem szeretném ha személyeskedésbe csapna át a véleménycsere.

(Ha képeket nagyban szeretnéd megnézni: Egér jobb klikk, "Kép megnyitása új lapon" egér bal klikk.)

Jó olvasást!

zefe.